Kedves Közösség!

Beszélgetéseim során tapasztalom, hogy sűrűn felmerül a kérdés, hogy egy egyszerű átlagember mennyire kompetens egészséggel kapcsolatos témákban megszólalni, véleményt alkotni. Sok emberben megvan az a negatív hajlandóság (tisztelet a kivételnek), hogy környezetében, gondolkodás nélkül minden egészségügyi megnyilatkozást elfojtson, és egy egészen apró köhögés esetén is orvosért kiáltson.

Egy ostoba, de szerintem érthető hasonlatot szeretnék említeni. Tegyük fel, hogy Ön egy vendéglőben ebédel, és kifejezetten rossz az étel. Szól a pincérnek, és udvariasan közli, hogy nem ízlik. A pincér első kérdése, hogy van Önnek szakács végzettsége? Mert ha nincs, akkor hallgasson és egyen. Szakképzett szakácsunk van, aki tudja a dolgát. Azt hiszem, ostoba kis példámat felesleges túlmagyaráznom.

Tanulmányaink során örökérvényű egészségügyi ismeretekre tett szert szinte mindannyiunk. Ezek az ismeretek olyan egészségvédő ökölszabályok, amelyek alapján minimum a mögöttünk lévő kétszáz évben próbálták az emberek egészségüket megóvni. (Étkezéskultúra, mozgáskultúra, mentális egészség, stb.) Orvoshoz csak valódi baj esetén fordultak az emberek. (Tudom, problémás kérdés, hogy mi a valódi baj, és mi nem, de remélem, ezt sem kell túlmagyaráznom.)

Tehát még egyszer, hogy érthető legyen. Birtokában vagyunk a tudásnak, nem kerül pénzbe, azonban eszünkbe sem jut alkalmazni. (Megint tisztelet a kivételnek.)

Végül visszatérve az alapkérdésre. Nem kell orvosi diploma ahhoz, hogy iskoláinkban tanultakat alkalmazzuk is. (Igen, már az általános iskolában is sokan tanultuk!) Mindannyian felnőtt emberek vagyunk. Mi több, embertársainkat is felnőtt értelmes embernek tekintjük. Ennek okán rengeteg dolgot megbeszélhetünk egymással. A diploma úgy általában, nagyon értékes és fontos. Tisztelni is érdemes azt, aki egy bizonyos témában diplomával rendelkezik.

Azonban egy diploma semmiképpen nem jelenthet kasztosodást, illetve egy bizonyos témakör kizárólagos használatát. A diploma szintet jelöl. Egy bizonyos téma kiváló szintű ismeretét. Az pedig erkölcsi és szubjektív probléma, hogy hol húzódik az a határ, ahol már diploma híján nem vagyunk jogosultak a témában állást foglalni.

Fontosnak tarom megjegyezni, hogy nem a kuruzslást szeretném támogatni. Nem azt szeretném támogatni, hogy olyan emberek kezdjenek el diagnosztizálni, akik nem végzett orvosok.

Azt azonban nem szeretném, hogy amennyiben egy családtagom meghűl, akkor nem javasolhatom neki a feketeretket, mert az kuruzslásnak számít. Nem javasolhatok neki csipkebogyó teát, mert az kuruzslásnak számít. Lassan eljutunk oda, hogy ha néhányat köhög, akkor büntetőjogi kötelességem jelenteni, ha nem megy orvoshoz.

Gondolataim szándékosan provokatívak. Ön mit gondol ebben a témakörben? Mi a tapasztalata? Ha nincs igazam, akkor miért?