Akupunktúra az egyetemi orvosképzésben

Az akupunktúra is hatékony módszere a fájdalomcsillapításnak, illetve érzéstelenítésnek. 1958-ban Kínában a sebészet területén kezdik alkalmazni az akupunktúrát. Először műtét utáni fájdalmakat enyhítenek vele, de az akupunktúra hamarosan sok kórházban a hagyományos gyógyszeres anesztézia helyébe lép, például mandula- és vakbélműtéteknél. Az viszont tapasztalati tény, hogy az úgynevezett akupunktúrás analgéziával (fájdalomérzés kiiktatása) nem érhető el általánosan, vagyis minden páciensnél a szükséges és megfelelő hatás.
Az NSZK-ban at akupunktúra az ötvenes években csak szórványosan kap helyet az orvosi gyakorlatban, de miután a hetvenes évek elején Kína felveszi a diplomáciai kapcsolatot a Nyugattal, az akupunktúra az orvostudomány szemében mindenütt felértékelődik, még ha ennek nincsenek is különösebben nagy gyakorlati eredményei.

Kínai akupunktúrás kezelés a fájdalom csillapítására
Az akupunktúra része a hagyományos kínai orvoslásnak; évezredes múltja van a gyógynövénykúrának, a masszázs (akupresszúra), a moxibiszció (égetéses kezelés gyógynövényekkel) és meditációs gyakorlatok mellett.
Az eljárás azon a megállapításon alapul, hogy tűk behelyezése a bőr megfelelő pontjaiban (amelyek az úgynevezett meridiánokon helyezkednek el, és meghatározott szervekkel állnak funkcionális kapcsolatban) a szervek felduzzadt energiaáramlását normalizálja, s a kiürülés és feltöltődés újra kiegyenlíti egymást.
Az akupunktúra az elváltozásokat fenomenológiai kritériumok szerint osztályozza a beteget külső jegyeinek , tüneteinek és panaszainak gondos megfigyelése alapján látja el.
A nyugati medicinában az akupunktúrát leginkább fájdalom csillapítására használják: migrén és más fejfájások, a hát és mozgásszervek fájdalmai esetén, reumatikus kórképekben, neuralgiáknál és különböző vegetatív zavaroknál.
Használatos továbbá a légzés és az emésztés funkcionális zavarainak kezelésére.
Az akupunktúra alkalmazása előtt nélkülözhetetlen a panaszok igen alapos klinikai kivizsgálása és a kórkép meghatározása, mert a fájdalomnak mint tünetnek a csökkentése gyorsan megnehezíti egy adott kórkép diagnosztizálását.

Az akupunktúra rejtélye

Két évtized kölcsönös ellenségeskedés után a hatvanas évek vége felé javulni kezdtek a politikai kapcsolatok az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság között. Az új korszakot látványosan fémjelezte Richard Nixon amerikai elnöknek 1972-ben Kínában látogatása. Az esemény többek közt a nyugati országoknak a kínai dolgok iránti érdeklődését erősen megnövelte, természetesen az ősrégi gyógymód, az akupunktúra iránt is; Mao Kínájában egyébként több, mint egymillió orvos művelte az akupunktúrát.
A Nixon látogatás nyomán számtalan küldöttség utazott Kínába, mindre nagy benyomást tett az ott elterjedt módszer: ezüst ötvözetből, rozsdamentes acélból vagy egyéb fémből készített finom tűket szúrnak be a beteg bőrének legalább 365 nevezetes pontja közül gondosan, pontosan kiválasztott pontokba. A kínai orvosi tanítás szerint a tű a csinek nevezett energiát közvetíti, bocsátja a szervezetbe, vagy engedi ki belőle, ez állítja helyre vagy őrzi meg az egészséget vagy csillapítja a fájdalmat.
Az akupunktúrát és a vele rokon japán siacut a nyugati orvosok szűk, beavatott köre már rég ismeri. Az akupunktúra divatba jötte mégis nagy vitát váltott ki, nemcsak erről a gyógymódról, hanem a többi kiegészítő eljárásról, kutatás és kísérletezés is indult a gyógymód hatásmechanizmusának tisztázására.

Az igények megrostálása

A hetvenes évek elején a legvadabb igényekkel léptek fel az akupunktúrával szemben, ezeknek a javallatoknak a nagy részét hamarosan megalapozatlannak kellett nyílvánítani. Még legnevesebb szószólói is hamar elismerték, hogy számos betegségcsoportban semmilyen vagy csak nagyon szerény hatása van: ilyenek a csonttörések, a különféle rákok, a szívelégtelenség , a mozgató idegsejtek megbetegedései, az izomsorvadások.
Azt is be kellett látni, hogy bizonyos betegeken alkalmazhatatlan a módszer, ilyenek a kisgyermekek és a nagyon idős emberek, legalábbis tűvel nem lehet őket kezelni, legfeljebb ujjnyomással.
De azért még elég sok betegség maradt az akupunktúrás kezelésre alkalmasak listáján, számos testi és lelki baj, a szorongástól az aranyérig igen széles a skála. 1973-ban az angol Királyi Orvostársaság 642 akupunktúrával gyógyított beteg történetének elemzését tette közzé, a betegeket kilenc kategóriába osztották. Összességében 37%-ban észleltek gyógyulást vagy jelentékeny javulást a gyógyeljárás következtében, a többiben nem következett be kedvező változás.
A legjobb gyógyulási arányt migrénben észlelték, valamint asztmában és fájdalmas menstruációban (ezekben az állapotokban az 50%-ot is meghaladta a gyógyultak arányszáma).
A legrosszabb gyógyulási arányt (ha a betegek több, mint egyharmadában semmi javulást nem tapasztaltak) ismét csak fájdalmas menstruációban, gyomorfekélyben, rossz emésztésben, általános lelki zavarokban, impotenciában és frigiditásban találták.
Némi javulást tapasztaltak az izomfájdalmakkal küszködő betegek 9/10-ében a szénanáthában szenvedők 4/5-ödében és a különböző izületi betegségek által súlytottak ľ-ében.
Ez és az ehhez hasonló vizsgálatok az akupunktúrának a nyugati orvostudomány szigorú standardjai szerint kismértékű hatékonyságát mutatták.
Ennek ellenére növekedni kezdett azoknak a hagyományos gyakorló orvosoknak az aránya, akik az addigi kezelésmódok mellett betegeiknek az akupunktúrát is felajánlották. 1980-ban több száz ilyen orvos volt az Egyesült Államokban, Európában pedig több ezer.
A módszer sokkal gyorsabban hódított tért olyan országokban, amelyekben az akupunktúrához hasonló gyógymódok már korábban elterjedtek voltak, így Indiában és Srí Lankán, érdekes módon ez az eljárás a Szovjetúnióban is rendkívüli népszerűségre tett szert.
Az akupunktúrával foglalkozó nyugati kutatás előterében a gyógymód fájdalomcsillapító hatása állott, de azért más tulajdonságaival is foglalkoztak, így nagyon elterjedt a fülcimpába helyezett apró tű vagy kengyel a nikotintól vagy valamely gyógyszertől való függés leküzdésére; az eredmények meglehetősen vegyesnek bizonyultak.
Lassanként több elgondolás is keletkezett az akupunktúra hatásmódját illetően.

Hogyan hat az akupunktúra?

A hagyományos kínai elképzelés szerint az akupunktúra hatása azon alapszik, hogy a csi energia a meridiánnak (délkörnek) nevezett számos vonal mentén terjed a szervezetben, így jut el az egyik életfontos szervből a másikba. A legmegfelelőbb akupunktúrás pontok ott helyezkednek el, ahol ezek a meridiánok a bőrfelszínhez legközelebb futnak, itt a megfelelően képzett és kellően könnyű kezű szakember a tű beszúrásával helyreállítja, vagy a megfelelő szintre hozza az energiaáramlás intenzitását.
A meridiánok létezését azonban eddig még nem sikerült kimutatni, nincs bennük olyan közös vonás, ami a nyugati tudományos szemlélet igényeit kielégítően tudná megmagyarázni s kiválasztásukat.
A nyugati kutatók az akupunktúra hatását annak tulajdonították, hogy valójában az eljárás folyamán hipnózis vagy szuggeszció érvényesül.
Sok adat szól emellett a feltételezés mellett. Az akupunktúrában jártas személyek elismerik, hogy egyesek - a hozzájuk forduló betegek mintegy Ľ-e - nem alkalmasak e gyógymód befogadására. Még inkább bizonyítja ennek a magyarázatnak a helyességét az a körülmény, hogy szigorú megfigyeléssel jóval nagyobb hatékonyságot lehetett megállapítani Kínában, mint a nyugati országokban, ez tulajdonítható talán annak, hogy a kínaiak neveltetésük és meggyőződésük révén jobban hisznek a gyógymód hatékonyságában.
Mindezzel szemben az akupunktúra hívei azt állítják, hogy a módszert állatkísérletekben is eredményesnek találták, ahol pedig nem várható a szuggerálás hatékonysága. Azt is hangoztatják, hogy Kínában a gyógymódot egyéb gyógyító beavatkozásokkal, valamint diétával, testgyakorlással együtt alkalmazzák; mindezek a jin és jang energia egyensúlyban tartását célozzák; a nyugati világban viszont az akupunktúrát az ottani észjárásnak megfelelő izolált formában használják.
A hatvanas évek derekán az akupunktúra fájdalomcsillapító hatásának magyarázatára pontosabban megfogalmazott elmélet látott napvilágot, érdekes módon még a gyógymód széleskörű elterjedése előtt. Ronald Melzack a Patrick Wall kapuellenőrzési teóriája értelmében az akupunktúra vagy a siacu gátolhatja a gerincvelőbe befutó fájdalomingerület továbbhaladását.
Ez persze nem magyarázza meg teljesen az idült fájdalom kezelésében, például izületi gyulladásban mutatott hatékonyságát, de hozzájárulhat a hatásmód megértéséhez.
Az akupunktúrás pontok közelebbi vizsgálata azt is kimutatta, hogy a legtöbbjük olyan helyen van, ahol ideg a mélyből a bőr közelébe érkezik vagy ahol egy mozgatóideg az általa ellátott izomba hatol.
Az is kiderült, hogy a nevezetes pontok 71%-a az úgynevezett kiváltó - (trigger) pontokkal azonos - ezek azok a területek, amelyek belső szervek betegsége esetén a bőrfelületen fájdalmassá válnak, például a májbetegség fájdalma különös módon a jobb vállba sugárzik.
A hetvenes években a központi idegrendszer működését tanulmányozó kutatók egy másik magyarázat lehetőségét vetették fel.
Kiderítették, hogy a morfin és származékai, így a heroin is kábító hatásukat az agyvelő és a gerincvelő erre specifikus receptoraira hatva fejtik ki. Logikusan úgy vélték, hogy a szervezetben nem létezhetnének ilyen receptorok, ha benne nem keletkeznének rajtuk hatni képes anyagok, olyanok, amelyek természetes körülmények között a fájdalmat csillapítják és az egészséges ember jó közérzetét hozzák létre. 1973-ban meg is találták a szervezetnek ezeket a termékeit, és endorfinoknak nevezték el őket.
Ma azt véljük, hogy az endorfinok felelősek azért a késedelemért, amelyet a baleseti áldozatok fájdalomélményének kifejeződésében már régóta ismerünk.
A futó feldobottságát is ezek okozzák a fizikai kimerülés kínjának fennállása ellenére. Némelyek úgy vélik, hogy az akupunktúra és a hozzá hasonló gyógymódok endorfinok vagy egyéb kémiai átvivőanyagok termelésének fokozása révén hatnak. Ez a feltevés még egyáltalán nem tekinthető bizonyítottnak, a kutatás azonban ma is folyik, hiszen a ma még hiányzó biztonságos, rászokás veszélyével nem járó természetes fájdalomcsillapító felfedezésével kecsegtet.