Kedves Kor és Kórtársaim!

(A kór-kép társadalmi is, nem csak egyéneket érint!)

Szerte a világon bármelyik nagyobb nyomozás első kérdése, hogy „kinek az érdeke”? Tedd fel magadnak a kínos kérdést, kinek az érdeke, hogy Te 60 év felett is éljél, mi több, megfelelő életminőségben éld életed? Figyelj rám jól, elmondom, hogy kinek az érdeke, hogy Te, nyugdíjas létedre élj, jól élj!

Nos, amíg fizetted a nyugdíjjárulékot, addig fontos voltál a társadalom számára. Most azonban Neked fizetnek, mi több, kell, hogy fizessenek. Egészen biztos vagy benne, hogy a jelenlegi társadalomnak érdeke, hogy havonta fizessen neked? Egyáltalán, bárkinek is érdeke, hogy fizessen számodra? (Nem tudom, csak kérdezem!)

Aztán gondold át a következőt. Kinek az érdeke, hogy Te, mint nyugdíjas, tisztességes orvosi ellátásban részesülj? Bár egy életen keresztül fizetted a TB járulékot, de az más volt. Akkor Te fizettél. Bár soha nem voltál beteg, most mégis könyörögnöd kell egy nyomorult CT vizsgálatért. Hogyne, még mit nem, egy öreg vén szarosnak, egyik lába már úgyis a sírban van! (Értelemszerűen tisztelet minden emberségesen viselkedő orvosnak, azonban ők nagyon kevesen vannak!)

Egyáltalán, kinek vagy fontos? A családodnak? Hááááát igen. Ha nyugdíjadból képes vagy őket érdemben is segíteni, akkor igen. Akkor nagyon fontos vagy. Ha csak munkáddal segítesz néha-néha a gyerekeknek, akkor már kevésbé. Ha lázas a gyerek, akkor rohanjál, de íziben, mert anya dolgozik, és tudod, neki nagyon fontos munkája van! Téged pedig nyugodtan lehet dróton rángatni! (Csak nem mondja Apuka, hogy bármi más dolga volna! Egy nyugdíjasnak?) Ha azonban Te szeretnéd látogatni az unokákat, akkor persze jön a mekegés, a nyavalygás. Holnap nekünk dolgozni kell, Julika leckét ír, le van maradva, ha meglátja a nagyszülőket, nem lehet bírni vele, úgyhogy maradj csak otthon nyugodtan. (Hát igen. Szegény Julika is szereti, ha érdek nélkül szeretik! A nagyszülők pedig így szeretik, és ezt Julika is érzi.)

Gyökeresen más a helyzet, ha Te szorulsz segítségre. (Agyvérzés, súlyos pénztelenség, stb.) Akkor azonnal fordul a kocka. Nyugdíjas otthonba kéne rakni a vén hülyét, kinek van ideje állandóan ápolgatni. Kinek van pénze még őt is eltartani? (A végén még kirúgnak a munkahelyemről!) Ja, és a modora, hát az rettenetes, soha semmi nem jó neki. Ja, és mi a fenének lakik abban a kényelmes lakásban, ha végre meghalna biztosan Neki is sokkal jobb lenne, nem szenvedne annyit. Mi biztosan jobban járnánk, ezért ne verjen meg minket a Sors, de magához szólíthatná a jóisten!

Értelemszerűen tisztelet a nagyon sok kivételt képező családnak!

Elkeseredésre semmi ok. Van egy réteg, akinek nagyon fontos, hogy éljél. Az még fontosabb, hogy betegen éljél. Igen. Az emberi kor végső határáig ugyan, de betegen. Kik ezek a rendes, aggódó emberek? Jól sejtetted, úgy általánosságban a gyógyszeriparról van szó. Gyógyszereidért, amelyek kizárólag kemikáliák, és kizárólag a gyógyszer kategóriába tartoznak (tehát nem olcsó táplálék-kiegészítők), ha csak egy mód van rá, az egész nyugdíjadat hagyd ott. Ha emiatt nem tudsz étkezni, és megfázol, mert legyengültél, és még fűteni sem tudsz, az nem baj. Kifejezetten jó dolog, mert újabb gyógyszereket kell szedned.

Ha pedig a sok gyógyszer szedése miatt halsz meg, az nem túl nagy baj, és nem is feltűnő. A fentieket figyelembe véve mindenki csak jól jár vele! (Kinek az érdeke?) Gondold csak el! Ha egy idős és beteg ember meghal, abban semmi különlegesség nincs, ez az élet normális rendje. Nincs ember a társadalomban és a környezetedben, akinek érdeke lenne feltárni, hogy egy egészen kicsi odafigyeléssel még legalább húsz évig élhettél volna jó életminőségben, szeretetben.

Tehát még egyszer, hogy a lényeg ne sikkadjon el. Még húsz évig élhettél volna jó életminőségben.

Ha ezeket a gondolatokat elolvastad (el tudtad olvasni), még nem késő! Tegyél egészségedért. Tanulj, olvass utána, és tartsd is be a tanultakat! Hidd el, nem túl nagy szavak! Húsz év!

Ha átgondoltad a fentieket. azt is megérted, hogy miért dolgoznak olyan sokan nyugdíjas korhatáruk után is, sokszor fizikai erejükön felül. Lássunk néhány indokot:

Mint dolgozó, emelt fővel járhat orvoshoz. (Jó, ne essünk túlzásokba, de a lényeget Te is érted!)
A „nagy” család felé nem tartozik állandó hűbérmunkával, hiszen Ő is dolgozó, élheti a normális életét, Ő is hivatkozhat arra, hogy holnap dolgoznom, kell, pihennem kell, nem tudok szabadságot kivenni, stb. Szeretném, ha ezt is jól értenéd. Nem egy szőrösszívű öregről beszélek, hanem egy követelődző, telhetetlen családról! Tudom, hogy Te azt állítod, ilyen nincs is, ezért tisztelet az összes kivételt képező családnak!
Továbbélhet abban az illúzióban, hogy személye fontos a családnak, fontos a társadalomnak. (Társadalomnak? Melyiknek is?)

Nem felejtjük ki azokat sem, akiknek saját anyagi helyzetük teszi szükségessé a további munkát. Ez azonban egy újabb hosszú elmélkedés tárgya lenne.

Budapest, 2013, január 19.

id. Zsák Tibor